„Rozsda fiatal korától kezdve szüntelenül és mindenütt rajzolt: kávéházban, étteremben, színházban, utcán, buszon ülve, és később akkar is, amikor televíziót nézett. Az a nap, amelyet rajzolás nélkül töltött, elveszett nap volt a számára. (…) Grafikai művének sokféleségében olyan alkotásokat találunk, amelyeket inspirációjuk és technikájuk különböztet meg. Amikor Budapesten elindult a pályája, az embereket és a tárgyakat sajátos realizmussal elemezte rajzszénnel készült portrék vagy csendéletek sorozatában. (…) Egy ideig a mindennapi képekre vadászott, lerajzolta a járókelőket, a kávéházak vendégeit, beült a bíróságra, hogy fáradhatatlanul ceruzarajzokban rögzítse a bírókat, az esküdteket, a vádlottakat, a tanúkat. Szívesen örökítette meg a legkülönbözőbb ismeretleneket és a hozzá közel állóknak az arcvonásait is. Papírra vetett magyar parasztokat, olykor még népviseletük mintáit is finoman megformázta. (…) E realizmust azután látomásos invenciók váltják föl. A fantasztikus alakok mintha jelenésekből tűnnének föl: ezer formában burjánzó nő, kezekkel teletűzdelt fej, ember-gép, húsevő növény, virágból született teremtmény stb. Vagy pedig jelenetek, amelyek álomban, látomásban kelnek életre: halálfej egy lárváktól hemzsegő tájon, egy ízelt test, amely két nappal zsonglőrködik, női arc, amely egy lakás tárgyai fölött lebeg. Ezeken a rajzokon olyan minőséggel találkozunk, amely nincs meg a festményein, vagy olyan alaposan elrejtőzik, hogy első látásra észre sem vesszük: ez a humor. Rozsda egyetlen ceruza- vagy tollvonással nevetségessé tudja tenni az általa megfigyelt valóság különböző oldalait. Rozsda 1938-ban Bartók Bélát hallgatta az Operában. Ekkor érkezett el számára a nagy felfedezés (…) Azt hallotta, amit „Bartók-skálának”neveznek; ő ugyanígy föl akarta állítani műveiben a „Rozsda-skálát”. Keze ezentúl azt valósítaná meg, amit a zeneszerzőé a billentyűkön: a finom disszonanciáknak megfelelő rajztechnikát. Bartók többhangneműségéhez hasonlíthatnók Rozsda kifinomult technikájú rajzait, felbontott vonalaival, a kaparásokkal, toll- vagy ecsetvonásaival. Rozsda, a rajzoló kétségkívül legkivált mozgalmas, fáradhatatlan, sokoldalú és képzeletgazdag grafikus.” (A festő levelei önmagának – Sarane Alexandrian)
