|KMFA| Mágusok alkonya | Schneller János és Szász Sándor tárlatvezetése, 1. rész
A 2019 őszén és 2020 tavaszán készült kollázsok, bár kompozíciójuk, színeik és hangulataik révén ezer szálon kapcsolódnak Szász korábbi, visszafogott színkezelésű, egy-, vagy kéttónusú koloritba hajló vásznaihoz, mégis sokkal könnyedebb hangulatúak, hajlanak a groteszk felé, több bennük az irónia és a konkrét képzőművészeti, filmes, vagy építészeti utalás, sőt idézet. A könnyedség érzetét fokozza a gazdagabb kolorit, a valóságból kölcsönzött helyszínek felismerhetősége, valamint az égbolt és a föld találkozásával kijelölt horizont meghatározhatósága. A festményeken megidézett rémálmok a kollázsokon átadják helyüket a módosult tudatállapotok hatására tett utazások (trippek) képeinek, ahol a szabad asszociációk még önkényesebben burjánzanak, mint a festményeken, ugyanakkor a tét is kisebb; nagyobb teret hagyva a játéknak. Talán nevezhetjük ezt a képi világot az új évezred manierizmusának, amely – hasonlóan XVI. századi elődjéhez – egy korszakváltással áll kapcsolatban, amely sosem járt krízis nélkül. A kérdés csak az, hogy mikor jön a katarzis?
