Korai élet
Kallos Pál Magyarországon, Hernádnémetiben született középosztálybeli családban. Első rajzait 1938-ban készítette egy betegség alatt, amely néhány hónapig mozgásképtelenné tette. Középiskolai tanulmányait 1940-ben kezdte Kiskunhalason, amelyet a háború félbeszakított. A náci rezsim 1944-ben deportálta Auschwitzba, ahol sok rokona meghalt. 1945-ben visszatért Magyarországra, és 1946-ban beiratkozott a Budapesti Képzőművészeti Főiskolára. Barátja, Georges Feher hatására a szürrealizmuson és a geometriai absztrakción dolgozott. 1949-ben Kallos Fehér György mellett titokban elhagyta a szocialista Magyarországot, és egy évet egy menekülttáborban töltöttek Ausztriában, Salzburg közelében, a francia övezetben.
Élet Párizsban
Kallos politikai menekült státuszával Párizsban, a The Place Clichy melletti helyiségben telepedett le, ahol kisméretű alkotásokban alkot. Részmunkaidőben egy szőrmésnél dolgozott, bőröket gondozott, miközben gyakran járt a Louvre-ban, és régi mesterek munkáit vizsgálta. Paul Kallos 1952-ben telepedett le Raymonde Godinnál, a quebeci származású festőnél, a rue Viscontiban, majd a rue Oudinot-ban, egy korábban Miró, majd Bazaine, 1961-ben pedig L'Haÿ-les-Roses műtermében. Paul Kallos már 1951-ben négy kompozíciót küldött a „Salon des realities nouvelles”-be, amelyen 1983-ig rendszeresen részt vett. Pierre Loeb 1954-ben vett észre egy ilyen festményt a galériájában, a 2 rue des Beaux-Arts címen. Paul Kallos így barátságot kötött Vieira da Silva, Szenes, Lanskoy, Riopelle, Zao Wou-Ki és Wilfredo Lammal, akik abban a galériában állítottak ki, ahol korábban találkoztak. Pierre Loeb 1964-es halála után Kallos a Galerie Pierre Domec-ben (1964, 1966 és 1967), majd a Nane Stern galériában állított ki, Pierre Loeb volt asszisztense (1971, 1973, 1974, 1986, 1987). 1974-ben lett francia állampolgár.
Kallos Pál alkotásai a Makláry kálmán Képzőművészeti intézetben kaphatók.