Guano, 1958-63

mixed media on canvas 176 x 179 cm

1958–1965 | Guano

“To protect a new parquet floor, I covered it with several layers of rejected canvases – those with marks on a white background that allowed for no correction. On these impromptu floor coverings, I worked, walked and poured pictorial matter that ran, saturated and were trampled underfoot. As time went by, these excremental rags slowly became stratified layers, like the guano that comes from the isles of Latin America. Completely ruined as paintings, they excelled in their very self-negation, becoming fertile ground. I reworked them systematically beginning in 1962. Their white background and the black writing initially there no longer existed. Depending on the layer they chanced to belong to, they were more or less saturated, encrusted or worn down, even threadbare. I came next. A final layer – white in most cases – which was immediately scraped off, leaving a streak and opaque veiling behind, a kind of ‘background layer,’ as it were. A backwards operation.”
Judit Reigl

1958–1965 | Guano

„A műterem vadonatúj parkettáját elrontott képeimmel borítottam be több rétegben: fehér alapjuk miatt javíthatatlan, festékfoltos vásznakkal. Ezen a rögtönzött padlóvédőn dolgoztam és járkáltam, festőanyagok szóródtak és folytak rá, szétkenődtek rajta, átitatták és beletaposódtak. A rongyok és az üledékek idővel szilárd rétegekké álltak össze, akár a latin-amerikai szigeteken a guanó. A festményként használhatatlan képek önnön tagadásukban remekeltek: termékeny talajjá váltak. 1962-ben kezdtem szisztematikusan dolgozni rajtuk. Eredeti fehér alapjuknak s a rajtuk lévő fekete írásnak addigra már nyoma sem volt. Attól függően, éppen melyik réteghez tartoztak, többé vagy kevésbé itatódtak át, vastagodtak meg vagy koptak el, sőt foszlottak szét. Most jöttem én. Egy végső réteg – legtöbbször fehér –, amelyet azonnal lekapartam, hogy csak egy csekély, áttetsző lepel maradt utána, egyfajta »háttér-réteg«. Visszafelé ható művelet.”
Reigl Judit