Center of Dominance, 1957

oil on canvas, 145 x 136 cm

1958–1959

Center of Dominance

Breaking out from figurativism and from formal limits results in attaining “emptiness”, from which something new can be born. An equal liberation of psychic and physical energies leads to an ecstatic creative state. Outburst, Centre of Dominance, and the series, Mass Writing are supported by these two mental motifs. The mental motif takes on formal and sculptural weight in the moment, when these series refer to cosmic vistas and laws of physics – force fields, the Big Bang, or to kinetic, centripetal, centrifugal and gravitational energies. Painting, space and time are inscribed on the canvas through the dynamics of the moving body and the transfer- ence of its energies – extending the surrealist au- tomatism, Reigl’s method becomes total automatic writing.
“Rarely – very rarely, though it can happen when painting – the body becomes an accurate, perfect tool. The conscious and subconscious merge, be- coming a mere witness watching with surprise, even awe, as the Universal, the Extratemporal – the Timeless, as I am – breaks into the Here and Now.” (Judit Reigl)

1958−1959

Dominancia központ

A figurativitásból, a formai korlátokból való kitörés az „űr” elérését eredményezi, amiből új születhet. A lelki és testi energiák egyenrangú felszabadí- tása pedig egy extatikus alkotói állapothoz vezet. Erre a két mentális motívumra támaszkodik a Robbanás, a Dominancia központ, és Tömbírás című sorozat. A mentális motívum pedig formai és plasztikai súlyt is kap, amint ezek a sorozatok kozmoszi látképekre és fizikai törvényekre – erőmezőkre, az ősrobbanásra, a kinetikus, centripetális, centrifugális és gravitációs energiákra – utalnak. A mozgó test dinamikája és energiaátvitele révén a festés aktusa, a tér és az idő íródik a vászonra – Reigl módszere a szürrealista automatizmus továbbgondolása, a teljes automatikus írás megvalósítása.
„Ritkán, nagyon ritkán, de előfordul, hogy a test pontos, tökéletes eszközzé változik. A tudatalatti és a tudatos összeolvad, és egyszerű tanúként van jelen. Tanú, aki meglepve, sőt csodálattal figyeli az Egyetemes, az Időn kívüli – az Időtlen mint Én – betörését az Itt és Mostba.” (Reigl Judit)